Az acélbetétes bakancs, más néven biztonsági bakancs, egyike az ipari környezetben használt védőlábbeliknek. Az elmúlt évszázadok során a hatékony védelem hiánya rengeteg munkahelyi sérülést ’’munkahelyi balesetet” eredményezett. Ezek elkerülésére a bakancsok orrát, és sok esetben a talpát is acéllal erősítették meg. Ezek együtt védik a viselője lábát a leeső tárgyaktól és az talp átszúrással járó sérülésektől. Érdekes tény, hogy bár az első acélbetétes csizmákat az 1930-as években eredetileg a munkavédelmi céllal tervezték, azt hamar átvette a hadsereg, és mára a civil divat szubkulturális köreibe is befészkelte magát. Az acélkapli által nyújtott védelem általánossá válása előtt a munkások facipőt vagy bőrbakancsot viseltek. A legelső védőlábbelik egyfajta facipők voltak, melyet Európában kezdtek viselni, évszázadokkal ezelőtt. Ezek a facipők védelmet nyújtottak a leeső tárgyak ellen, védették a földműveseket a földön fekvő éles tárgyakról, és megóvták lábujjaikat, ha ló vagy tehén lépett rájuk. A facipők leginkább Hollandiában terjedtek el, ahol sabot-nak nevezték őket. A korai ipari forradalom idején a gyári technológia ellen tiltakozó munkások ezen sabot-jaikat, facipőiket dobálták a gyártósorokra, hogy azt megakasztva leállítsák a termelést. A "szabotázs" szó ebből a tevékenységből származik.
Hogy ki és mikor használt először acélbetétes védőcsizmát, vagy védőcipőt, nem tudni; eredete a történelem homályába veszett. Visszakövetni a XX. század elejéig lehet, mikor is megjelentek a munkások egészségét és biztonságát védeni hivatott első kompenzációs törvények, melyek kiemelt területe volt az ipari biztonság. Ezeknek a törvényeknek megjelenéséig a munkáltatók számára olcsóbb volt a sérült munkás helyettesítése, mint épségének, egészségének megóvása. Ám a törvények megjelenését követően a nagyvállalatok is érdekeltek lettek abban, hogy pénzt invesztáljanak a munkavédelembe, mely által vissza tudták szorítani a felelősségbiztosítással járó, egyre emelkedő költségeiket. Elsők között a múlt század harmincas éveiben a Red Wing Shoes vezette be az acélvédelemmel (acél kaplival és acél orral szerelt munkabakancsokat) ellátott lábbeliket. A második világháború hírhedt német menetcsizmáját, melyet eredetileg a harctéri tisztek számára fejlesztették, úgyszintén acél orrvédelemmel látták el.
1970-ben az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Törvényt, melynek célja a munkavállalók biztonságos munkakörnyezetének biztosítása volt. Létrehozták sz Egyesült Államok Foglalkoztatás-biztonsági és Egészségügyi Igazgatóságát, melynek elsődleges célja a munkahelyi biztonság és az egészségvédelem szabványainak kialakítása volt. A kidolgozott és elfogadott szabványok közé tartoztak a védőcipő alkalmazásának szabályai és sztenderdjei is azokon a munkaterületeken, ahol lábsérülések veszélye áll fenn. Ennek köszönhetően mára a biztonsági cipők biztosítása számos iparágban kötelező, különösen tekintettel a bányászatra, nehéz- és építőiparra.
Az egyre inkább elterjedő, acélbetétes védelemmel ellátott lábbelik felkeltették számos szubkultúra érdeklődését is. A punk és skinhead mozgalmak, majd később az EBM és egyéb ipari zeneirányzatok felfedezték az acélbetétes bakancs harci tulajdonságait és rendkívüli tartósságát. A nagy méreteket öltött a civil felhasználás révén vált ismertté több olyan gyártók is, mint pl. a Dr. Martens. Ennek az érdeklődésnek a hozadéka, hogy - ellentétben a többi védőfelszereléssel - a biztonsági cipők fejlesztése naprakészen követi az aktuális divatirányzatokat. A vásárlók elvárásainak való megfelelés érdekében a gyártók számos stílusban és színben gyártanak munkavédelmi cipőt, bakancsot és csizmát, melyek, bár általában acélból készülnek, de a megerősítésük kompozit anyagból vagy műanyagból is végezhető. Mivel az acél megerősítéssel készült lábbelik továbbra is elengedhetetlenek az iparban és sok más, a lábra veszélyes környezetben, eme védőlábbelik népszerűsége, így a jövője is töretlen.
És egy kis érdekesség a védőlábbelik világából.
Az acél lábujjvédelem általánossá válása előtt a munkások facipőt vagy bőrbakancsot viseltek. Az legelső védőlábbelik egyfajta facipők voltak, melyet Európában kezdtek viselni, évszázadokkal ezelőtt. Ezek a facipők védelmet nyújtottak a leeső tárgyak ellen, védették a földműveseket a földön fekvő éles tárgyakról, és megóvták lábujjaikat, ha ló vagy tehén lépett rájuk. A facipők leginkább Hollandiában terjedtek el, ahol sabot-nak nevezték őket. A korai ipari forradalom idején a gyári technológia ellen tiltakozó munkások ezen sabot-jaikat, facipőiket dobálták a gyártósorokra, hogy azt megakasztva leállítsák a termelést. A "szabotázs" szó ebből a tevékenységből származik.